Jópár éve volt, hogy a 20-as éveim vége felé jártam és elkezdtem az életmódváltást. Nem azért, mintha elégedetlen lettem volna magammal. Jó volt benézni a tükörbe, egy csinos nőnek találtam magam. De a lelkem épp romokban volt. A szeretett férfival akkoriban szakítottunk, ami nagyon rossz hatással volt rám. Ezért úgy éreztem, hogy nem tudok mást tenni, mint változtatni. Nőként ilyenkor a hajunkhoz nyúlunk, frizurát váltunk és befestetjük magunkat. De ezt nem akartam. Mindig büszke voltam rá, hogy ápolom magam. Ebből a kókuszolaj volt az egyik olyan különleges dolog, amivel kezdtem. Az az olaj, amit fogyasztok és ápolószerként is használok, mert nagyon jót tett a hajamnak is. A főzést pedig az olajjal kezdtem. Mind a kettőre tökéletes volt, a hajam szép, fényes lett tőle, míg az ételek éppoly ízletesek voltak, mint korábban akár napraforgóolajjal. Mindenesetre izgalmas volt, hogy rátaláltam a kókuszolajra.
A tangó magánóra elindított egy varázslatos úton
Sokáig kutattam, míg megtaláltam a megfelelő utam. Elkezdtem diétázni. Futni. Edzeni. Jógázni jártam és még jópár dolgot kipróbáltam. Az egyiktől fogytam kicsit, a másiktól híztam. Persze kipróbáltam többféle diétát is. Koplaltam, kacérkodtam a vegánsággal és még a karnivor vonalba is belekóstoltam. Tényleg sokáig kutattam. Majd egyszer egy edzőtermi foglalkozás során elkezdtem beszélgetni egy lánnyal. A fényes haját nézve megkérdeztem, hogy mit használ és egymásra mosolyogtunk, amikor ő is megemlítette a titkos kókuszolajat. Máris megvolt a közös pont és többet beszélgettünk. Éppen új hobbi keresésében voltam, amikor rákérdeztem, hogy mit csinál, hogy ilyen csinos. Persze szóba került az életmód, amit tartott és az, hogy nem csak a fizikai egészség fontos, hanem a lelki és mentális is. Neki pedig egy olyan dolog adta meg, amire korábban sosem gondoltam. Ez a tánc volt. Mindig is szerettem volna táncolni, de korábban a barátom nem akart, utána meg nem akartam elmenni egy olyan tanfolyamra, ahol a pasik úgyis csajozni mennek.
Ez a kedves lány, Bea, is elmondta, hogy ő is szkeptikus volt. Volt salsázni, bachatázni, de tele volt igénytelen srácokkal, akik csajozni mentek. Majd egyszer csak találkozott egy hirdetéssel: tangó magánóra, ahol csak vele fognak foglalkozni. Nem lesz más pasi, és remélhetőleg a tánctanár se mozdul majd rá… Ő már pár éve folyamatosan tangózik és nem volt még kellemetlen élménye. De jó annál inkább, amikor udvarias, kedves férfiak kérték fel táncolni. Igen, randevúra is volt hogy hívták, valódi randevúra, nem csak bénázva valahova. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy figyeltek rá. Szabadon táncolhatott, és nem csak ezt a táncot ismerhette meg, hanem más táncok során is sokkal kényelmesebben tudott felállni a parkettre. Kiváltképp jól jött ez a tudás, amikor a barátnői esküvőjén volt jelen, akár koszorúslányként, akár vendégként. Mindig figyelmet kapott a szép mozgása és a legjóképűbb férfiak kérték fel táncolni. Ő pedig kedvesen követte őket, bármibe is kezdtek bele. A tangó magánórák Budán, a TáncSzalonban segítettek neki, hogy igazán önmaga lehessen. Ez az az érzés, amit én is szeretnék, úgy érzem én is átélhetem majd ezt.